A történet megvalósítása tavaly nyáron kezdődött...persze a terv már korábban meg volt. Adri barátnőm (az értelmi szerző) annyit mondogatta, hogy próbáljam ki magam pilótaként is az 5 év navigálás után, hogy elgondolkoztam a dolgon. Végülis mi a maximum? Mindenki elkezdte valahol....
Elmeséltem Katának (Gálik Kata, www.kataphoto.hu) az ötletem, egyértelmű, hogy ő lesz a navigátorom. Itt megállt a tervezgetés, aztán egy szép napon Molnár Dodó azt írta nekem MSN-en, hogy ő ad nekünk Mecsek Rallyra egy Ignist. Azt se tudtam hova legyek a nagy örömtől. Persze felhívtam Katát, aki sikított a telefonban örömében. Apa (nélküle nem lennék sehol rally terén, neki tartozom a legtöbb köszönettel) sem igazán jutott szóhoz először. Az idő rövid volt, gyorsan el kellett intézni mindent: rajtengedély, gumik, ruhák...stb. Szerencsére Jelen István áldását adta rá, hogy a Rally 1. osztály előfutói között indulhassunk. Ollé Sasának köszönhetően gumik is kerültek Bocika (Ignis) alá. A pályabejárás elég viccesen zajlott, csak néha írtunk bal helyett jobbot és fordítva.:) Az itiner tele volt "sajátos", csajos kifejezésekkel. :) De a lényeg, hogy 2010.10.15.-én ott álltunk a 43. Mecsek Rally rajtdobogóján, menet kész autóval, hála a baráti társaságnak (Apa, Zsolti, Máté, Tibike, Roland, Jani, Dani és még hosszan sorolhatnám)! Ezek a percek eléggé kiestek nekem, nagyon izgultam. Aztán Kata visszaszámolt, elrajtoltunk a prológon és minden feszültség megszűnt. Végig nevettük és sikítottuk azt a pár percet. Nem megyek bele a verseny részletezésébe, mert sose fejezném be. A lényeg az, hogy nagyon jó hangulatban, minden probléma és autó törés nélkül célba értünk. Életem egyik legszebb élménye volt ott állni A MECSEK RALLY céldobogóján.
A versenynek komoly, nem várt következményei lettek. Ollé Sasa felajánlotta, hogy 2011-ben versenyezzünk az Ő csapatában, az Ő autójával egy egész évet. Konkrétan köpni-nyelni nem tudtunk Katával. Ez olyan lehetőség, amilyet az ember csak egyszer kap az életében, természetesen igent mondtunk. Kata miután végig gondolta az évét, rájött, hogy nem fog tudni egyszerre diplomázni, versenyezni, dolgozni, így nem tudunk együtt versenyezni. Nagyon sajnálom, mert igazán egymásra találtunk az autóban is, ez biztos köszönhető a barátságunknak és az összhangnak (meg a sok közös hülyeségnek:))
Adott volt a feladat: kell egy navigátor! Természetesen nő. Hmm. Nem egyszerű. Kevés női navigátort ismertem, még kevesebbet, aki beülne egy teljesen kezdő pilóta mellé. Sok jót hallottam egy Vörös Aliz nevű lányról, de úgy tudtam ő a horvát bajnokságban navigál egy Mitsubishiben. Bolond lenne onnan kiszállni...Másnap - mint mindig ha tanácstalan vagyok - felhívtam Király Gabit. Tőle megtudtam, hogy Aliz már nem navigál abban az autóban.
Akkor hát írjunk Aliznak. Na igen, de mit írjak vadidegenül? Azért nagy nehezen csak megszületett a facebook-os levél! :) Aliz másnap válaszolt, tetszett neki az ötlet. Mikulás rallyn találkoztunk és megbeszéltük a részleteket. Így született meg a mi párosunk.
Most ott tartunk, hogy vagyunk mi egymásnak, Apa a "menedzser", megvan az autó (Sasáék nagyon kedvesek) és van jó néhány kedves versenyző, aki segíteni szeretne nekünk. A szponzor tárgyalások folynak, a licensigénylők kitöltve. Szerencsére média dolgokkal elég jól állunk, mindenkinek bejön ez az új dolog.
Mára azt hiszem épp eleget írtam, talán még sok is. Folyt. köv.! :)
Judit :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése